Adjunk még egy kicsit a búcsúzkodásnak. Na persze sokat ne! Hiszen lassan már egy hónapja elutaztál, megismerkedtél az új városoddal, találkoztál új emberekkel, és szépen lassan mindenki elmerült a mindennapi teendők világában.

De azért gondoljunk egymásra!

Sokat jár például a fejünkben, hogy vajon elért-e hozzád az sms, amit akkor küldtünk, mikor már a repülőn ülhettél. Úgyhogy most az egyik utolsó búcsuzkódó posztban álljon itt az egyik első búcsúszöveg:

"Lassan hátradőlhetsz, hogy magad mögött hagyhatod a Nemzeti Együttműködés Országát :P, és hamarosan megérkezel a tea, a foci és az angol humor világába. Nagyon szeretünk és hiányozni fogsz. Ölelünk."

És persze a kedves Budapestet se feledd! Asszem ezt is valahogy az utazásod környékén posztoltam a fészbúkon, de akkor már álljon itt ez is összegzésképpen:

Szeptember számunkra a folyamatos ünnepléseket jelenti. Nem csak Flóra, de Pali, sőt az ő apukája is szeptemberi, így ünnepeltünk nagymamával, nagypapával, kiskutyával, kiscicával és veletek is :)

Az egyik ilyen családi banzájra nagy sütés-főzéssel készültünk. Fűszeres Eszternél egy remek receptet találtunk, méghozzá egy spanyol kenyér receptjét, így Pálból remek pékmester lett, ő gyúrta és kelesztette a tésztát, én pedig a töltelékkel foglalatoskodtam (sonka, kolbász, főtt tojás, hagyma).

A végeredmény isteni lett: egyrészt mert Pál a pék jó munkát végzett, másrészt a recept nagyon tutti. Majd a következő évi pinikre csinálunk nektek is!

A magam részéről eléggé utálok ismerkedni. Szervezett keretek között legalábbis biztosan. Ezért nagyon megnyugodva olvasom a híreket, hogy jól alakul neked ez az irány is. Egyébként nem tudom, minek köszönhető, hogy gyakorlatilag horrorisztikusra sikerült minden próbálkozásom, hogy társas eseményen kapcsolatokat létesítsek. Ott volt például rögtön a szocos gólyatábor. Egek. Mondjuk tény, hogy az a pár nap nem volt rossz közelítés a későbbi évekhez. A nagyok rúgtak be a legcélorientáltabban, a "Te hol hánytál? Én is ott hánytam!" tartalmú beszélgetések pedig azóta is állandó részét képezik a közös anekdotakincsnek. Filós gólyatáborban már nem voltam. Marx'n'Spencer buliból az az egy is sok volt, a filós tanár-diák kiruccanások közül pedig az volt az (első és) utolsó, amelyre elmerészkedtem, amikor az ifjak (gólyatáboros) sztorijaitól nem hallottam, hogyan lett Ruzsa Ferencből matematikus helyett indológus. 

Na jó, talán én vagyok kissé morózus. Mindenesetre a teljesítményemet nem lesz nehéz túlszárnyalnod...

:-*

Süsü néhány napig Budapesten időzött, mielőtt elutazott veled Birminghambe. Gondoltuk, megmutatjuk neki a várost.

Budapest a vidék után legtöbbször szürke. Szürke a tél, a tavasz, a nyár és az ősz is, mert kevés a fa, nagy a szmog. De vannak szeles napok, amikor a szél kifújja a füstöt a városból, és letakarítja az eget. Ilyenkor minden ragyog, és Budapesten pár órára olyan, mintha turisták lennénk egy kis európai fővárosban. Atival egy ilyen nap kivittük Süsüt a Hősök terére levegőzni. 

 (Hajts!)