Nehéz megmagyaráznom, magamnak is, hogy mi is tetszik ezen a munkahelyen tulajdonképpen. Persze, a fizetésen kívül. Informatikai félanalfabéta felhasználóknak ügyfélorientáltan segítséget nyújtani olyan dolgokban, amikhez nem értek, az elég frusztráció-gyanús. A középkorú hölgyek hálálkodása pedig, akiknek az elveszett leveit megtaláltam a Deleted item-ek közt, nem feltétlenül az az elismerés, amelyről álmodtam. Azt hiszem, a benti hozzáállás az, ami lenyűgöz. Például amit csinálunk, mint service desk-esek, az nem a szakmánk. Persze senkinek nem a szakmája, de az ide összegereblyézett bölcsészeknek meg végképp nem. Az egyetemen mintha totális szereptévesztésben lettek volna páran. A szociológusok abban a meggyőződésben, hogy az ország társadalminak titulált problémái az ő színrelépésükre várnak, a filozófusok meg abban, hogy az összezavarodott elmék felvilágosításához az ő fogalmi analíziseikre van szükség. Az eredményt nem részletezném. Ehhez képest egyszerűen üdítő, ami a munkahelyen körülvesz. Nem egy olyan helyzet, amire bárkinek is nagy arca lehetne... Nincs is, és nekem ennyi elég ahhoz, hogy bőven elviselhetőnek lássam, sőt, néha kicsit szeressem is. 

Múlt hétvégén kiruccantunk a közeli Bécsbe ;) de már az indulás is kalandos volt. Történt ugyan is, hogy Pali és én, a megbeszélt időpontban épp a csajokat várjuk a Keletiben, mikor csörög a telefonom. Lilla. Nem ér oda, mert a villamos elment az orra előtt. Hagyjuk a jegyét a pénztárban. Épp zárom a borítékot a jeggyel a bácsinak, mikor csörög Pali telefonja. Fruzsina. Nem érnek oda, mert az orruk előtt ment el a troli. Hagyjuk a jegyüket a pénztárban. Azért kicsit bosszankodtunk, hogy miért kell annyit tollászkodni és miért nem érik el ezek a lányok a vonatot, de ott hagytuk a jegyüket. Közben volt még pár perc az indulásig. Forró dróton tartottuk a kapcsolatot, hátha még elérik. Lilla be is futott. Ngyon örültünk, mikor kiderült, h 3 perc késéssel indul a vonat. Pali egyből csörög F-nek, hogy csipkedjék magukat. Mi már a Lillával a lépcső tetején Pali még lent, mikor záródik az ajtó, vonat elindul, Pali jegye nálam, mi meg tátott szájjal csodálkozunk. Konkrétan mint egy filmben. Pali fut a vonat után, mi meg nem tudjuk nyitni se az ajtót, ablak meg nincs!

Végül a kalauz megodotta a dolgot, Kelenföldön otthagyta a jegyet, hogy azt a következő vonatról leugorva Pál összeszedhesse.

Ennyit a romantikus bécsi sétáról.Ehelyett sétáltam, kávéztam Lillusssal, majd beálltunka végeláthatalnal sorba.

Kér óra fagy, közben Paliék is megérkeztek, mire bejutottunk. Szerintem megérte a kaland és a hideg ellenére. Rengeteg festmény, fotó és ruhácska. Igazi mexikói hangulat.

Ismét eljött a november, ismétt eljött a szé napja/estéje. Idén nem sok kedvem volt hozzá, de végül Pali meggyőzött és utólag nem is bántam.

Lehet, hogy ez már az öregség jele, de nem igazán találtam jó programot, viszont kedves ismerőst annál többet! Így ezt a Szét az ismerősök éjszakájának nevezném ki!

Ez viszont azt is jelentette, hogy nem igazán voltak sokan az érdeklődők és ismeretlenek. Az még okés, hogy az iroda környékén szakkolisok dekkoltak, mert az nem meglepő, még a teaház (csönge, bence), büfé (szőcs), csocsóasztal környéke (spál, somi, ati) sem igazán feltűnő, de mikor beültem egy beszélgetésre és ott is szinte csak kolis volt, na az azért már megdöbbentett.

Az éjszaka hamar eltel, a sör gyorsan fogyott, a koncerteken csak lézengtek a jó zene ellenére, Petruska Andris éneke sok női szivet megdobogtatott (az enyémet és gerő elvtársét nem!), egyszóval ez már egy kicsit laposabb szé volt.

(Lehet tudni, hogy milyen volt a listás visszhang?)

Nektek is ki kell próbálni! Felpezsdít, üdít és újjászületsz tőle. Lehet egyedül vagy társasan, de párban az igazi :)

Nov. 19. Pali és én megérkeztünk az esős és ködös Sopronba. Flóra nagyijával rosszalkodott miközben mi próbáltuk a város látnivalóit megtalálni a idegben. Végül úgy döntöttünk irány a szálloda, a szauna és a gőz.

Két pihentető napot töltöttünk ott, kihasználva a nyugdíjjashotel minden szolgáltatását. Ugyanis nem sok fiatal volt rajtunk kívül, de azért mi nagyon jól szórakoztunk. Bár azért az esti mulatósmuzsikára nem roptuk, de a jádeköves masszázságy és két nap non-stop olvasás és pihi nagyon jót tett!

Szóval ajánlom mindenkinek szeretettel, mert ahogy már mondottam frissít és  újjávarázsol!

Jaj már annyira régóta szerettem volna írni a németországi élményekről, de soha nem volt rá idő. Jellemző, hogyha pár napra magad mögött hagysz mindent, akkor utána hetekbe telik felszámolni a káoszt amire hazaérsz. De nem baj így is megérte!

München kb. 5-8 óra Budapesttől, forgalomtól és vezetési stílustól függ, mi valahol 6 és 7 óra között tettük meg az utat, pedig a városban el is tévedtünk, akkor jött az utasítás, hogy találjuk meg Webert és akkor már baj nem lehet.

München egyébként tök jó város: kiépített a tömegközlekedés, bárhová eljutsz egy pillanat alatt metróval vagy villamossal, bár a németek inkább biciklivel mennek mindenhova, még télen is - nem csoda, hogy a kiépített bicikli út mindenhol ott van. Jó a hangulat, mozgalmas, érzed, hogy itt mindig történik valami, mozgásban van a hely (ahogy a kisegerek is a belvárosban, nem is értettem, hogy élnek meg ott és szaladgálnak vidáman a járókelők között). A külváros viszont tele van zölddel. Veréb szerint egy fák nélküli platz mellé nem is lennének hajlandóak odaköltözni a németek, még  a panelházaknak is óriási teraszuk van. Veréb, a vendéglátónk is egy ilyenben lakott. Egész otthonos volt, csak 35 nm2 néha kicsit kicsi 3 emberre, főleg ha fenn áll a horkolás-veszély is :P

Sajnos minden a nyugati pénztárcákhoz szabott és ezen nem segít az sem, ha kimész a külvárosba - ott is ugyanannyi a kaja és a ruha (előbbit vettünk, utóbbi kimaradt teljesen, csak egy kis csokit hoztunk végül haza).

Apropó kaja. Mindent hússal esznek meg egy kis hússal és a köret hús, főként szalonna. Totem fel is adta a vegetáriánusságát pár napra, hogy kipróbálhassa a helyi ízeket. Finomakat lehetett enni, de mikor hazajöttem, akkor egy hétig csak zöldséget tudtam befogadni, a húsnak a gondolatától is rosszul voltam. A sörök természetesen egész jók, szimpatikus az 1L, csak egy kicsit nehezen fér belém, főleg ha két ízt is ki szeretnék próbálni egy este. Egyébként a citromos sörük igazán citromos, sokkal inkább, mint nálunk. Már-már üdítőital. De így legalább lépést tudtam tartani a fiúkkal. Jah és amit a németek kávé címén isznak, az valami híg barna lötty. Nem mondom, hogy nem esik jól egy nyirkos reggelen, de kávénak azért nem nevezném (inkább a teához áll közelebb, főleg ha nagyot kérsz, ami kb. fél liter)

A 3 napba sajnos nem sok minden fér bele. Két napba azért próbáltuk München minden fontos pontját belesűríteni, így voltunk főtéren, templomban, toronyban, parkban (az olimpiaiban is), láttunk ludat, kacsát, manót, focistadiont és pár napra Verébből is turistát csináltunk, aki tulajdonképpen élvezte ezt a helyzetet, végre mehetett turistákat célzó sörházba és ehetett csülköt a dalolászó bajorok mellett. A maradék egy napon pedig elmentünk Neuschwansteinbe, ahova őrült Lajos igazi mesebeli palotát építtetett, amiről kiderült, hogy azért hasonlít annyira a Disney kastélyra, mert arról mintázták.

Úgyhogy éljenek a gyors autópályák, az olcsó fapadosok no meg a hosszúhétvégék és a külföldön élő barátok. Vigyázz Rita, mert ha minden jól megy, tavasszal támadunk!

Valamikor még az utazásod előtt volt Toteméknek koncertjük a Gödörben. Azóta szeretném elmesélni, hogy mennyire jól sikerült, de persze mindig csak tologattam az írást. Mostanában egyébként ezt csinálom: tologatok. Valahogy nagyon a fejemre telepedtek a mindennapok, beindult a mókuskerék, és azt érezem, hogy semmire és senkire sincsen időm. Úgyhogy nem marad más, mint tervezgetni, hogy mit csinálok abban a jövőben, ahol a napok nem 24, hanem 48 órából állnak. Akkor majd végre kiválasztom az egyetemi óráimat, elkezdem megcsinálni a háziimat, elmegyek színházba, nem hagyok ki egyetlen koncertet sem, ami érdekel, kipróbálok új borokat, találkozom minden ismerősömmel és barátommal, akivel terveztem, befejezem a Lovashadsereg c. könyv olvasását és újabbakba kezdek meg még ilyenek. Mondjuk írok a blogodba. Az új élet első lépésének ez se rossz :)

Na és akkor végre a koncertről. Nagyon sokan jöttek, és csak egy részük volt ismerős. Kinn még sokan üldögéltek, mivel egészen szép idő volt, és mikor bejöttek pisilni, sokan ott ragadtak, mivel annyira kedves hangulat volt. A végén már nem is láttam, mert annyian álltak elénk. Totem még vokálozott is, úgyhogy hallhattam a hangját (otthon sose énekel nekem). A koncertet egyébként Rita foglalta össze a legjobban: "Hát ez annyira aranyos volt!" A sikert még jobban mutatta, hogy a következő zenekarra kiürült a Gödör. Valahogy az nem működött, nem sikerült olyan hangulatot teremteniük, hogy ott tartsák az embereket. És így még inkább láthatóvá vált, hogy a bioberber koncertet nem lézengő sörre váró emberek töltötték meg, hanem lelkes zenekedvelők, akiknek ez a dolog bejött. Szóval várom a folytatást...

Úgyhogy küldeném a bioberber kaktusz című számát Ritának és persze mindenkinek, aki szereti!