Valamikor még az utazásod előtt volt Toteméknek koncertjük a Gödörben. Azóta szeretném elmesélni, hogy mennyire jól sikerült, de persze mindig csak tologattam az írást. Mostanában egyébként ezt csinálom: tologatok. Valahogy nagyon a fejemre telepedtek a mindennapok, beindult a mókuskerék, és azt érezem, hogy semmire és senkire sincsen időm. Úgyhogy nem marad más, mint tervezgetni, hogy mit csinálok abban a jövőben, ahol a napok nem 24, hanem 48 órából állnak. Akkor majd végre kiválasztom az egyetemi óráimat, elkezdem megcsinálni a háziimat, elmegyek színházba, nem hagyok ki egyetlen koncertet sem, ami érdekel, kipróbálok új borokat, találkozom minden ismerősömmel és barátommal, akivel terveztem, befejezem a Lovashadsereg c. könyv olvasását és újabbakba kezdek meg még ilyenek. Mondjuk írok a blogodba. Az új élet első lépésének ez se rossz :)

Na és akkor végre a koncertről. Nagyon sokan jöttek, és csak egy részük volt ismerős. Kinn még sokan üldögéltek, mivel egészen szép idő volt, és mikor bejöttek pisilni, sokan ott ragadtak, mivel annyira kedves hangulat volt. A végén már nem is láttam, mert annyian álltak elénk. Totem még vokálozott is, úgyhogy hallhattam a hangját (otthon sose énekel nekem). A koncertet egyébként Rita foglalta össze a legjobban: "Hát ez annyira aranyos volt!" A sikert még jobban mutatta, hogy a következő zenekarra kiürült a Gödör. Valahogy az nem működött, nem sikerült olyan hangulatot teremteniük, hogy ott tartsák az embereket. És így még inkább láthatóvá vált, hogy a bioberber koncertet nem lézengő sörre váró emberek töltötték meg, hanem lelkes zenekedvelők, akiknek ez a dolog bejött. Szóval várom a folytatást...

Úgyhogy küldeném a bioberber kaktusz című számát Ritának és persze mindenkinek, aki szereti!

A puding próbája az, hogy megeszik. /The proof of the pudding is eating it./

Épp pudingot főzök. Csoki pudingot. A nyirkos, sötét őszben jól esik a forró puding.

És megihletődtem, eszembe jutott ez a mondás, ami akárhogy is, de igaz lehet sok mindenre. Annyi mindent élhetsz át most, sok újdonság vesz körül, sok mindent kipróbálsz, hogy meglásd mi milyen, hogy esik, mire jó, miért szép.

Itthon is ez a helyzet. Új dolgok, kipróbálásra várók. De talán abban is lehet valami, hogy hogyan is esszük azt a pudingot. Várakozva, ízlelgetve, nagykanállal. Belegondolni is nehéz, hogy a napok mennyi újat tartogathatnak számunkra. És ne gondold, hogy lemaradsz az itthoni dolgokról, mert neked most ott a helyed, a sok új, ami ér, most ott kell, hogy megtörténjen veled.

Jó étvágyat!

na meg még az jutott eszembe, hogy te tudod fogni az emerkettőt? tegnap volt egy cikk az antagonon, miszerint nagy valószínűséggel oly mértékben fogják átszervezni, hogy a mai formájában megszűnik. ami szerintem nagyon nagy érvágás lesz a hazai könnyűzenei életnek, meg úgy a 15-35-ös korosztálynak, és honnan a picsából fogok én ilyen könnyedséggel jó új zenéket megismerni? nem mondom, hogy hiányozni fog a szamurájos agyrém, de az, hogy betegyem a fülest, amikor valaki ordítva telefonál mellettem, az nagyon.

asszem bogi és gábor sokat tudna mesélni a témáról, remélem kifejtik a véleményüket, azaz csatlakoznak a közös gyászhoz.

  A blogot nem szeretném teleszemetelni kedvenc munkahelyünk újabb történéseivel (de basszus, nem tudom megállni: jövő hét csütörtökön, azaz 28-án lesz az értekezlet, amin eldöntik, hogy hosszabbítanak-e minket, és majd aznap értesítenek, hogy köv. héten kell-e jönni avagy sem, miközben a főigazgató elutazik másfél hétre, khm.). Szóval hisztériás hangulatomat lenyugtatandó írok neked recepteket, amiket az elmúlt két hétben alkottam. Persze mindegyikhez A piacon szereztem be a hozzávalókat, már vannak kedvenc árusaim is. :)