Süsü kedvenc boltja, és kedvenc útelágazása következik.

 Ki kell találnod, hogy melyik-melyik! :)

 Süsü mostanában lustálkodott, és nem mesélt. Jöjjön egy kis régi otthonosság, a Prágával, a Kálvin Caféval, és a krumplissal! :)

 Egy kis nosztalgia következik. Nemcsak akkorról, amikor még itthon voltál, hanem 1-2 évvel ezelőttről, amikor a következő jelenetek hetente (néha többször) ismétlődtek.

 Az előbb csaltam. Esőben a fenének sincs kedve bringázni. Éljen a metró, ahol mindenki citromba harap.

 na, mivel ma nemzeti gyásznap van, tehát mindent lezártak, plusz a fél belváros fel van verve, 40 perc volt beérni a mhelyre. a képek azt az őszt idézik, amikor minden rendben megy, és még bicajozni is érdemes.

 Kicsit korábban Süsüvel teáztunk, talán rájössz, hogy mikor...

 Süsü egy Londont idéző esős és hideg délutánon ellátogatott a bölcsészek Mekkájába, hogy megigyon egy habos kapucsínót, és ücsörögjön kicsit a melegben. Beljebb nem ment most, mert nem diák, és drága lett volna a jegy.

(Tovább után több kép)

Süsü néhány napig Budapesten időzött, mielőtt elutazott veled Birminghambe. Gondoltuk, megmutatjuk neki a várost.

Budapest a vidék után legtöbbször szürke. Szürke a tél, a tavasz, a nyár és az ősz is, mert kevés a fa, nagy a szmog. De vannak szeles napok, amikor a szél kifújja a füstöt a városból, és letakarítja az eget. Ilyenkor minden ragyog, és Budapesten pár órára olyan, mintha turisták lennénk egy kis európai fővárosban. Atival egy ilyen nap kivittük Süsüt a Hősök terére levegőzni. 

 (Hajts!)

nyitás október 1. vagy 8. mert ezt láttuk a Sirály ajtaján, amikor a búcsúbulidba igyekeztünk. és mert ez jellemző ránk is: lelkesedünk, csináljuk, beleteszünk és elcsúszunk. de a hangsúly itt a lelkesedésen van.

sokat beszélgettünk arról, mikor már közel volt az indulásod időpontja, hogy mi lehetne a jó búcsúajándék. mi az, ami nem elcsépelt, aminek örülsz, ami mi vagyunk. végül arra jutottunk, hogy a legjobb, ha magunkat adjuk. :P így született meg a blogod ötlete.

ez a blog egy lehetőség arra, hogy egy kicsit minden maradjon a régiben, hogy továbbra is lásd, tudd, érezd a legfontosabb eseményeket, hangulatokat, érzéseket, hisztiket, örömöt, bánatot, hajcihőt és minden egyebet, ami körülöttünk folyik. és reméljük,  hogy a kommentekből és a te blogodból mi is megtudunk minden fontosat rólad.

mert mindegy, hogy mikor jössz vissza, holnap vagy 3 év múlva, vagy már csak akkor látunk, ha látogatóba megyünk hozzád, a lényeg, hogy a barátok maradnak.

pussz