Nehéz megmagyaráznom, magamnak is, hogy mi is tetszik ezen a munkahelyen tulajdonképpen. Persze, a fizetésen kívül. Informatikai félanalfabéta felhasználóknak ügyfélorientáltan segítséget nyújtani olyan dolgokban, amikhez nem értek, az elég frusztráció-gyanús. A középkorú hölgyek hálálkodása pedig, akiknek az elveszett leveit megtaláltam a Deleted item-ek közt, nem feltétlenül az az elismerés, amelyről álmodtam. Azt hiszem, a benti hozzáállás az, ami lenyűgöz. Például amit csinálunk, mint service desk-esek, az nem a szakmánk. Persze senkinek nem a szakmája, de az ide összegereblyézett bölcsészeknek meg végképp nem. Az egyetemen mintha totális szereptévesztésben lettek volna páran. A szociológusok abban a meggyőződésben, hogy az ország társadalminak titulált problémái az ő színrelépésükre várnak, a filozófusok meg abban, hogy az összezavarodott elmék felvilágosításához az ő fogalmi analíziseikre van szükség. Az eredményt nem részletezném. Ehhez képest egyszerűen üdítő, ami a munkahelyen körülvesz. Nem egy olyan helyzet, amire bárkinek is nagy arca lehetne... Nincs is, és nekem ennyi elég ahhoz, hogy bőven elviselhetőnek lássam, sőt, néha kicsit szeressem is.