Nemrég meglepi szülinapi vacsit kaptam a péktől, melynek főhőse a Zsálya volt. És rájöttem, hogy imádom!

Mint kiderült kiváló teának, dagadó töltelékének fűszerezésére és sajtos mártásokhoz is. Ez utóbbit kóstoltuk meg egy szintén felejthetelen sütőtökgnocchihoz. Ajánlom figyelmetekbe ismét Fűszeres Esztert és csudi találmányait.

Egyszóval: Éljen a zsálya!

A puding próbája az, hogy megeszik. /The proof of the pudding is eating it./

Épp pudingot főzök. Csoki pudingot. A nyirkos, sötét őszben jól esik a forró puding.

És megihletődtem, eszembe jutott ez a mondás, ami akárhogy is, de igaz lehet sok mindenre. Annyi mindent élhetsz át most, sok újdonság vesz körül, sok mindent kipróbálsz, hogy meglásd mi milyen, hogy esik, mire jó, miért szép.

Itthon is ez a helyzet. Új dolgok, kipróbálásra várók. De talán abban is lehet valami, hogy hogyan is esszük azt a pudingot. Várakozva, ízlelgetve, nagykanállal. Belegondolni is nehéz, hogy a napok mennyi újat tartogathatnak számunkra. És ne gondold, hogy lemaradsz az itthoni dolgokról, mert neked most ott a helyed, a sok új, ami ér, most ott kell, hogy megtörténjen veled.

Jó étvágyat!

  A blogot nem szeretném teleszemetelni kedvenc munkahelyünk újabb történéseivel (de basszus, nem tudom megállni: jövő hét csütörtökön, azaz 28-án lesz az értekezlet, amin eldöntik, hogy hosszabbítanak-e minket, és majd aznap értesítenek, hogy köv. héten kell-e jönni avagy sem, miközben a főigazgató elutazik másfél hétre, khm.). Szóval hisztériás hangulatomat lenyugtatandó írok neked recepteket, amiket az elmúlt két hétben alkottam. Persze mindegyikhez A piacon szereztem be a hozzávalókat, már vannak kedvenc árusaim is. :)

Szeptember számunkra a folyamatos ünnepléseket jelenti. Nem csak Flóra, de Pali, sőt az ő apukája is szeptemberi, így ünnepeltünk nagymamával, nagypapával, kiskutyával, kiscicával és veletek is :)

Az egyik ilyen családi banzájra nagy sütés-főzéssel készültünk. Fűszeres Eszternél egy remek receptet találtunk, méghozzá egy spanyol kenyér receptjét, így Pálból remek pékmester lett, ő gyúrta és kelesztette a tésztát, én pedig a töltelékkel foglalatoskodtam (sonka, kolbász, főtt tojás, hagyma).

A végeredmény isteni lett: egyrészt mert Pál a pék jó munkát végzett, másrészt a recept nagyon tutti. Majd a következő évi pinikre csinálunk nektek is!

valószínűleg a dolog ragályos, és a h. konyhátlan lakásába költözni együtt jár azzal, hogy az ember főz. szóval hétvégén főztem két olyat, amire én is képes vagyok, és nem palacsinta. mondjuk hagymásnak hagymás volt, és ami a legviccesebb, és nem tudom, hogy hogyan lehetséges, hogy utoljára a nappali-fürdőszoba sarokból ment ki a szag. majd ezt magyarázd meg.

szóval Julinak és Dávidnak minestrone levest egyszerűsítettem, és tortilla-tekercs volt a húsos. 

a minestronéban csak az az idegesítő, hogy az ember kb. fél óráig csak szeleteli a hagymát, fokhagymát, karfiolt, karalábét, krumplit és répát, olyan közepesen kicsire. aztán jön az ominózus hagymázás, amikoris lepirítod a fej vöröset, majd a fokhagymát, majd összeforgatod a krumplival, és amikor az beszívja az olivaolajat és a hagyma szaftját, akkor rádobod a többi zöldséget, és jön a karfiolszag. mielőtt felöntöd vízzel, kell bele egy konzerv hámozott, darabolt paradicsom (te ne zöttyintsd bele az egész paradicsomokat a dobozból, mint én, hogy aztán egyenként kihalászd), és amikor ez is rotyog, felöntöd vízzel. kell bele só, bors, én tettem bele oregánót, pedig bazsalikomot kellett volna, de jó így is. a fehérbabot én kihagytam, mert a karfiol egyébként is képes megkínozni a vendégeket, társasozás közben meg nem a fura hangokon kell gondolkozni ugye. a végén meg lehet sajtot szórni a tetejére. ez gyakorlatilag csak zöldség, de voltak, akik duplán szedtek. 

a tortilla tekercsnél az az elegáns, ha te csinálod a tortillát, én mivel a forma1 miatt egyedül dolgoztam, inkább boltit használtam, hát ez van, majd legközelebb forma1 szezon után lesz nálunk vendégség. :P

szóval csináltam salátát lilakáposztából, újhagymából és répából, erre öntöttem kicsi citromlevet és kicsi (mondjuk egy kávéskanálnyi) mézet, meg pici sót. elég markáns lesz így is a hagyma miatt. a hús meg sima serpenyős, fűszernek az általam frissen felfedezett koriander és római kömény, némi fokhagyma és citromlé, meg persze só-bors. öntetnek joghurt (szintén kicsi citromlével és pici sóval, de sztem legközelebb ezeket elhagyom, mert a salátában eleve benne vannak). és akkor ezt szépen mindenki magának betölti, és nagyon trendi meg finom.