Múlt hétvégén kiruccantunk a közeli Bécsbe ;) de már az indulás is kalandos volt. Történt ugyan is, hogy Pali és én, a megbeszélt időpontban épp a csajokat várjuk a Keletiben, mikor csörög a telefonom. Lilla. Nem ér oda, mert a villamos elment az orra előtt. Hagyjuk a jegyét a pénztárban. Épp zárom a borítékot a jeggyel a bácsinak, mikor csörög Pali telefonja. Fruzsina. Nem érnek oda, mert az orruk előtt ment el a troli. Hagyjuk a jegyüket a pénztárban. Azért kicsit bosszankodtunk, hogy miért kell annyit tollászkodni és miért nem érik el ezek a lányok a vonatot, de ott hagytuk a jegyüket. Közben volt még pár perc az indulásig. Forró dróton tartottuk a kapcsolatot, hátha még elérik. Lilla be is futott. Ngyon örültünk, mikor kiderült, h 3 perc késéssel indul a vonat. Pali egyből csörög F-nek, hogy csipkedjék magukat. Mi már a Lillával a lépcső tetején Pali még lent, mikor záródik az ajtó, vonat elindul, Pali jegye nálam, mi meg tátott szájjal csodálkozunk. Konkrétan mint egy filmben. Pali fut a vonat után, mi meg nem tudjuk nyitni se az ajtót, ablak meg nincs!

Végül a kalauz megodotta a dolgot, Kelenföldön otthagyta a jegyet, hogy azt a következő vonatról leugorva Pál összeszedhesse.

Ennyit a romantikus bécsi sétáról.Ehelyett sétáltam, kávéztam Lillusssal, majd beálltunka végeláthatalnal sorba.

Kér óra fagy, közben Paliék is megérkeztek, mire bejutottunk. Szerintem megérte a kaland és a hideg ellenére. Rengeteg festmény, fotó és ruhácska. Igazi mexikói hangulat.