A puding próbája az, hogy megeszik. /The proof of the pudding is eating it./

Épp pudingot főzök. Csoki pudingot. A nyirkos, sötét őszben jól esik a forró puding.

És megihletődtem, eszembe jutott ez a mondás, ami akárhogy is, de igaz lehet sok mindenre. Annyi mindent élhetsz át most, sok újdonság vesz körül, sok mindent kipróbálsz, hogy meglásd mi milyen, hogy esik, mire jó, miért szép.

Itthon is ez a helyzet. Új dolgok, kipróbálásra várók. De talán abban is lehet valami, hogy hogyan is esszük azt a pudingot. Várakozva, ízlelgetve, nagykanállal. Belegondolni is nehéz, hogy a napok mennyi újat tartogathatnak számunkra. És ne gondold, hogy lemaradsz az itthoni dolgokról, mert neked most ott a helyed, a sok új, ami ér, most ott kell, hogy megtörténjen veled.

Jó étvágyat!

na meg még az jutott eszembe, hogy te tudod fogni az emerkettőt? tegnap volt egy cikk az antagonon, miszerint nagy valószínűséggel oly mértékben fogják átszervezni, hogy a mai formájában megszűnik. ami szerintem nagyon nagy érvágás lesz a hazai könnyűzenei életnek, meg úgy a 15-35-ös korosztálynak, és honnan a picsából fogok én ilyen könnyedséggel jó új zenéket megismerni? nem mondom, hogy hiányozni fog a szamurájos agyrém, de az, hogy betegyem a fülest, amikor valaki ordítva telefonál mellettem, az nagyon.

asszem bogi és gábor sokat tudna mesélni a témáról, remélem kifejtik a véleményüket, azaz csatlakoznak a közös gyászhoz.

  A blogot nem szeretném teleszemetelni kedvenc munkahelyünk újabb történéseivel (de basszus, nem tudom megállni: jövő hét csütörtökön, azaz 28-án lesz az értekezlet, amin eldöntik, hogy hosszabbítanak-e minket, és majd aznap értesítenek, hogy köv. héten kell-e jönni avagy sem, miközben a főigazgató elutazik másfél hétre, khm.). Szóval hisztériás hangulatomat lenyugtatandó írok neked recepteket, amiket az elmúlt két hétben alkottam. Persze mindegyikhez A piacon szereztem be a hozzávalókat, már vannak kedvenc árusaim is. :)

 Süsü egy Londont idéző esős és hideg délutánon ellátogatott a bölcsészek Mekkájába, hogy megigyon egy habos kapucsínót, és ücsörögjön kicsit a melegben. Beljebb nem ment most, mert nem diák, és drága lett volna a jegy.

(Tovább után több kép)

Adjunk még egy kicsit a búcsúzkodásnak. Na persze sokat ne! Hiszen lassan már egy hónapja elutaztál, megismerkedtél az új városoddal, találkoztál új emberekkel, és szépen lassan mindenki elmerült a mindennapi teendők világában.

De azért gondoljunk egymásra!

Sokat jár például a fejünkben, hogy vajon elért-e hozzád az sms, amit akkor küldtünk, mikor már a repülőn ülhettél. Úgyhogy most az egyik utolsó búcsuzkódó posztban álljon itt az egyik első búcsúszöveg:

"Lassan hátradőlhetsz, hogy magad mögött hagyhatod a Nemzeti Együttműködés Országát :P, és hamarosan megérkezel a tea, a foci és az angol humor világába. Nagyon szeretünk és hiányozni fogsz. Ölelünk."

És persze a kedves Budapestet se feledd! Asszem ezt is valahogy az utazásod környékén posztoltam a fészbúkon, de akkor már álljon itt ez is összegzésképpen:

Szeptember számunkra a folyamatos ünnepléseket jelenti. Nem csak Flóra, de Pali, sőt az ő apukája is szeptemberi, így ünnepeltünk nagymamával, nagypapával, kiskutyával, kiscicával és veletek is :)

Az egyik ilyen családi banzájra nagy sütés-főzéssel készültünk. Fűszeres Eszternél egy remek receptet találtunk, méghozzá egy spanyol kenyér receptjét, így Pálból remek pékmester lett, ő gyúrta és kelesztette a tésztát, én pedig a töltelékkel foglalatoskodtam (sonka, kolbász, főtt tojás, hagyma).

A végeredmény isteni lett: egyrészt mert Pál a pék jó munkát végzett, másrészt a recept nagyon tutti. Majd a következő évi pinikre csinálunk nektek is!

A magam részéről eléggé utálok ismerkedni. Szervezett keretek között legalábbis biztosan. Ezért nagyon megnyugodva olvasom a híreket, hogy jól alakul neked ez az irány is. Egyébként nem tudom, minek köszönhető, hogy gyakorlatilag horrorisztikusra sikerült minden próbálkozásom, hogy társas eseményen kapcsolatokat létesítsek. Ott volt például rögtön a szocos gólyatábor. Egek. Mondjuk tény, hogy az a pár nap nem volt rossz közelítés a későbbi évekhez. A nagyok rúgtak be a legcélorientáltabban, a "Te hol hánytál? Én is ott hánytam!" tartalmú beszélgetések pedig azóta is állandó részét képezik a közös anekdotakincsnek. Filós gólyatáborban már nem voltam. Marx'n'Spencer buliból az az egy is sok volt, a filós tanár-diák kiruccanások közül pedig az volt az (első és) utolsó, amelyre elmerészkedtem, amikor az ifjak (gólyatáboros) sztorijaitól nem hallottam, hogyan lett Ruzsa Ferencből matematikus helyett indológus. 

Na jó, talán én vagyok kissé morózus. Mindenesetre a teljesítményemet nem lesz nehéz túlszárnyalnod...

:-*

Süsü néhány napig Budapesten időzött, mielőtt elutazott veled Birminghambe. Gondoltuk, megmutatjuk neki a várost.

Budapest a vidék után legtöbbször szürke. Szürke a tél, a tavasz, a nyár és az ősz is, mert kevés a fa, nagy a szmog. De vannak szeles napok, amikor a szél kifújja a füstöt a városból, és letakarítja az eget. Ilyenkor minden ragyog, és Budapesten pár órára olyan, mintha turisták lennénk egy kis európai fővárosban. Atival egy ilyen nap kivittük Süsüt a Hősök terére levegőzni. 

 (Hajts!)

valószínűleg a dolog ragályos, és a h. konyhátlan lakásába költözni együtt jár azzal, hogy az ember főz. szóval hétvégén főztem két olyat, amire én is képes vagyok, és nem palacsinta. mondjuk hagymásnak hagymás volt, és ami a legviccesebb, és nem tudom, hogy hogyan lehetséges, hogy utoljára a nappali-fürdőszoba sarokból ment ki a szag. majd ezt magyarázd meg.

szóval Julinak és Dávidnak minestrone levest egyszerűsítettem, és tortilla-tekercs volt a húsos. 

a minestronéban csak az az idegesítő, hogy az ember kb. fél óráig csak szeleteli a hagymát, fokhagymát, karfiolt, karalábét, krumplit és répát, olyan közepesen kicsire. aztán jön az ominózus hagymázás, amikoris lepirítod a fej vöröset, majd a fokhagymát, majd összeforgatod a krumplival, és amikor az beszívja az olivaolajat és a hagyma szaftját, akkor rádobod a többi zöldséget, és jön a karfiolszag. mielőtt felöntöd vízzel, kell bele egy konzerv hámozott, darabolt paradicsom (te ne zöttyintsd bele az egész paradicsomokat a dobozból, mint én, hogy aztán egyenként kihalászd), és amikor ez is rotyog, felöntöd vízzel. kell bele só, bors, én tettem bele oregánót, pedig bazsalikomot kellett volna, de jó így is. a fehérbabot én kihagytam, mert a karfiol egyébként is képes megkínozni a vendégeket, társasozás közben meg nem a fura hangokon kell gondolkozni ugye. a végén meg lehet sajtot szórni a tetejére. ez gyakorlatilag csak zöldség, de voltak, akik duplán szedtek. 

a tortilla tekercsnél az az elegáns, ha te csinálod a tortillát, én mivel a forma1 miatt egyedül dolgoztam, inkább boltit használtam, hát ez van, majd legközelebb forma1 szezon után lesz nálunk vendégség. :P

szóval csináltam salátát lilakáposztából, újhagymából és répából, erre öntöttem kicsi citromlevet és kicsi (mondjuk egy kávéskanálnyi) mézet, meg pici sót. elég markáns lesz így is a hagyma miatt. a hús meg sima serpenyős, fűszernek az általam frissen felfedezett koriander és római kömény, némi fokhagyma és citromlé, meg persze só-bors. öntetnek joghurt (szintén kicsi citromlével és pici sóval, de sztem legközelebb ezeket elhagyom, mert a salátában eleve benne vannak). és akkor ezt szépen mindenki magának betölti, és nagyon trendi meg finom. 

mivel rendkívül elfoglalt barátnőid vannak, ezért sok konkrétum nincsen. próbálunk minél rendszeresebben jelentkezni és beszámolni az összes fontos dologról, ami körülöttünk történik. hogy egy kis rendszert vigyünk a káoszba, lesz néhány állandó rovatunk. ez menet közben biztos alakul, néhány elhal, és újak is születnek.

mégis amikre most gondoltunk:

• zenebona – ez nem meglepetés, itt zene, zene és zene lesz, youtube-ról, házikönyvtárunkból, meg innen-onnan;
• gasztro – legújabb kalandjaink a főzéssel, receptek, finom borok meg ami jön;
• fun –1-1 kázmér és huba, itthoni abszurd rövidhírek, meg ami még akad;
• közélet – ami izgalmas, érdekes és kitárgyalni való dolgok a szűkebb vagy tágabb környezetünkben;
• vendégség – kedves barátok posztjai, akik blogszerkesztést nem vállalnak, de évi 1x-2x mégis mesélnének vmit;
• mindent bele – minden más, ami eszünkbe jut;
• süsü – ez egyelőre legyen meglepetés, de úgyis rájössz majd miről van itt szó J

hát nagyjából ennyi. most már mindent tudsz. dőlj hátra és élvezd a blogod! és ne haragudj ránk, ha kicsit elúszunk az offline életünkkel, így kevesebbet írunk. egyet ígérhetünk, igyekezni fogunk, hogy ne maradj ki semmiből.