Nektek is ki kell próbálni! Felpezsdít, üdít és újjászületsz tőle. Lehet egyedül vagy társasan, de párban az igazi :)

Nov. 19. Pali és én megérkeztünk az esős és ködös Sopronba. Flóra nagyijával rosszalkodott miközben mi próbáltuk a város látnivalóit megtalálni a idegben. Végül úgy döntöttünk irány a szálloda, a szauna és a gőz.

Két pihentető napot töltöttünk ott, kihasználva a nyugdíjjashotel minden szolgáltatását. Ugyanis nem sok fiatal volt rajtunk kívül, de azért mi nagyon jól szórakoztunk. Bár azért az esti mulatósmuzsikára nem roptuk, de a jádeköves masszázságy és két nap non-stop olvasás és pihi nagyon jót tett!

Szóval ajánlom mindenkinek szeretettel, mert ahogy már mondottam frissít és  újjávarázsol!

A nyári búcsúkoncert után most novemberben még egyszer búcsúzhattunk a Kispáltól. Számos budapesti és vidéki helyszínen egyszerre - egyszer és utoljára - vetítették le a Napozz holddal c. dokumentumfilmet (ez most ilyen új moziforgalmatzási alter kezdeményezés, amit pl. a Polgár Móni is gründol), mely a a búcsúkoncert és az azt megelőző hetek krónikája.

A film pont olyan mint egy Kispál szám: pont annyira nem szokványos, pont annyira polgárpukkasztó, pont annyira nem az elején kezdem, pont annyira belevágok, pont annyira megleplek, de aztán mégse. Szóval olyan Kispálos. Nem lesz valakinek ez a kedvenc zenekara, ha megnézi a fimet, az se biztos, hogy meg lehet érteni belőle, miért a Kispál lett korunk kultikus zenekara (mondjuk Ágónak pont az tetszett, hogy milyen jó hangulat lehetett a koncerten), de ha valakinek jelentett valamit Lovasiék zenéje, akkor ez egy számára kedves lezárás lesz, egy utolsó alkalom a búcsúra.

Ahogy mondtam a film se a hagyományos koncertfilm, nem mutatja meg a búcsúkoncertet az elejétől a végéig, inkább a hangulatképeket kapunk a koncertről és a zenekarról. Aki csak a zenére vágyik az pedig meghallgathatja majd CD-n az elejétől a végéig a koncertet. Nekem inkább egy olyan dokufilm hiányzik, ami bemutatja a zenekar életét, hogyan jutottak el az első kis klubkoncerttől a 45 ezres búcsúkoncertig. Majd talán 10 év múlva, vagy 30. Azt mondták akkor újra összeállnak.

Na hát ezt az élményt mi sem akartuk kihagyni. Úgyhogy Totemmel még idejében vettünk jegyet és a Corvinban meg is tudtuk nézni a filmet, Gáboréknak már csak a Toldiba jutott. A legjobb helyről a West Balkánról sajnos lemaradtunk, ott állítólag volt kicsi éneklés, kicsi tánc. Nálunk inkább feszengősebb volt a hangulat, nem tudták az emberek, hogy egy széksoros moziban most akkor lehet-e énekelni, meg sikítani meg tapsolni, leginkább csak az utóbbit merték. Érdekes mozis kezdeményezés volt, de én inkább vittem volna a filmet szórakozóhelyekre, ahol akár földön ülős, falra vetítős eseményeket szervezhettek volna, oda jobban illett volna.

A film után megbeszéltük Gáborral, Ágóval, Katával és Tamással, hogy majd találkozunk a Kópiában. És itt jött az újabb sokk! Zárva volt. A felirat szerint november 22-ig felújítás miatt zárva, de az ugye elmúlt. Reménykedünk, hogy csak a felújítás húzódik. Nem szeretnék egy olyan estét, ahol a Kispál mellett a Kópia is búcsúzik. Ez tényleg azt jelentené hogy valahol lezárult a fiatalságunk... vagy a későkamszkorunk. Na az tutira.

Jaj már annyira régóta szerettem volna írni a németországi élményekről, de soha nem volt rá idő. Jellemző, hogyha pár napra magad mögött hagysz mindent, akkor utána hetekbe telik felszámolni a káoszt amire hazaérsz. De nem baj így is megérte!

München kb. 5-8 óra Budapesttől, forgalomtól és vezetési stílustól függ, mi valahol 6 és 7 óra között tettük meg az utat, pedig a városban el is tévedtünk, akkor jött az utasítás, hogy találjuk meg Webert és akkor már baj nem lehet.

München egyébként tök jó város: kiépített a tömegközlekedés, bárhová eljutsz egy pillanat alatt metróval vagy villamossal, bár a németek inkább biciklivel mennek mindenhova, még télen is - nem csoda, hogy a kiépített bicikli út mindenhol ott van. Jó a hangulat, mozgalmas, érzed, hogy itt mindig történik valami, mozgásban van a hely (ahogy a kisegerek is a belvárosban, nem is értettem, hogy élnek meg ott és szaladgálnak vidáman a járókelők között). A külváros viszont tele van zölddel. Veréb szerint egy fák nélküli platz mellé nem is lennének hajlandóak odaköltözni a németek, még  a panelházaknak is óriási teraszuk van. Veréb, a vendéglátónk is egy ilyenben lakott. Egész otthonos volt, csak 35 nm2 néha kicsit kicsi 3 emberre, főleg ha fenn áll a horkolás-veszély is :P

Sajnos minden a nyugati pénztárcákhoz szabott és ezen nem segít az sem, ha kimész a külvárosba - ott is ugyanannyi a kaja és a ruha (előbbit vettünk, utóbbi kimaradt teljesen, csak egy kis csokit hoztunk végül haza).

Apropó kaja. Mindent hússal esznek meg egy kis hússal és a köret hús, főként szalonna. Totem fel is adta a vegetáriánusságát pár napra, hogy kipróbálhassa a helyi ízeket. Finomakat lehetett enni, de mikor hazajöttem, akkor egy hétig csak zöldséget tudtam befogadni, a húsnak a gondolatától is rosszul voltam. A sörök természetesen egész jók, szimpatikus az 1L, csak egy kicsit nehezen fér belém, főleg ha két ízt is ki szeretnék próbálni egy este. Egyébként a citromos sörük igazán citromos, sokkal inkább, mint nálunk. Már-már üdítőital. De így legalább lépést tudtam tartani a fiúkkal. Jah és amit a németek kávé címén isznak, az valami híg barna lötty. Nem mondom, hogy nem esik jól egy nyirkos reggelen, de kávénak azért nem nevezném (inkább a teához áll közelebb, főleg ha nagyot kérsz, ami kb. fél liter)

A 3 napba sajnos nem sok minden fér bele. Két napba azért próbáltuk München minden fontos pontját belesűríteni, így voltunk főtéren, templomban, toronyban, parkban (az olimpiaiban is), láttunk ludat, kacsát, manót, focistadiont és pár napra Verébből is turistát csináltunk, aki tulajdonképpen élvezte ezt a helyzetet, végre mehetett turistákat célzó sörházba és ehetett csülköt a dalolászó bajorok mellett. A maradék egy napon pedig elmentünk Neuschwansteinbe, ahova őrült Lajos igazi mesebeli palotát építtetett, amiről kiderült, hogy azért hasonlít annyira a Disney kastélyra, mert arról mintázták.

Úgyhogy éljenek a gyors autópályák, az olcsó fapadosok no meg a hosszúhétvégék és a külföldön élő barátok. Vigyázz Rita, mert ha minden jól megy, tavasszal támadunk!

 Egy kis nosztalgia következik. Nemcsak akkorról, amikor még itthon voltál, hanem 1-2 évvel ezelőttről, amikor a következő jelenetek hetente (néha többször) ismétlődtek.

 Az előbb csaltam. Esőben a fenének sincs kedve bringázni. Éljen a metró, ahol mindenki citromba harap.

 na, mivel ma nemzeti gyásznap van, tehát mindent lezártak, plusz a fél belváros fel van verve, 40 perc volt beérni a mhelyre. a képek azt az őszt idézik, amikor minden rendben megy, és még bicajozni is érdemes.

Halloween a gödörben :) töklámpások, specko jedno és boriskám. Hosszúlépés és cigarettafüst. Rejtett pince, pörformansz, néhány kedvenc ismerős és persze táááánc!

http://negativvariete.hu/

Mostanában kortárs darabokkal és zenével kényeztetjük lelkünket, szemünket, fülünket. Mindezt a Millenárison :) (két hét alatt kétszer is sikerült eljutnunk) A BÖF-ön egy nagyon jó és nagyon hosszú UMZE koncerten voltunk, pár hete pedig Moholy-Nagy A nagyváros dinamikáját bemutató Negatív Varietén,ahol egy kedves ismerősünk is feltűnik/áttűnik.

Vajon ki lehet az?

Amúgy nagyon jó volt, a zene is és a képek is. Igazi felpezsdítő 50 perc.

 Kicsit korábban Süsüvel teáztunk, talán rájössz, hogy mikor...

Valamikor még az utazásod előtt volt Toteméknek koncertjük a Gödörben. Azóta szeretném elmesélni, hogy mennyire jól sikerült, de persze mindig csak tologattam az írást. Mostanában egyébként ezt csinálom: tologatok. Valahogy nagyon a fejemre telepedtek a mindennapok, beindult a mókuskerék, és azt érezem, hogy semmire és senkire sincsen időm. Úgyhogy nem marad más, mint tervezgetni, hogy mit csinálok abban a jövőben, ahol a napok nem 24, hanem 48 órából állnak. Akkor majd végre kiválasztom az egyetemi óráimat, elkezdem megcsinálni a háziimat, elmegyek színházba, nem hagyok ki egyetlen koncertet sem, ami érdekel, kipróbálok új borokat, találkozom minden ismerősömmel és barátommal, akivel terveztem, befejezem a Lovashadsereg c. könyv olvasását és újabbakba kezdek meg még ilyenek. Mondjuk írok a blogodba. Az új élet első lépésének ez se rossz :)

Na és akkor végre a koncertről. Nagyon sokan jöttek, és csak egy részük volt ismerős. Kinn még sokan üldögéltek, mivel egészen szép idő volt, és mikor bejöttek pisilni, sokan ott ragadtak, mivel annyira kedves hangulat volt. A végén már nem is láttam, mert annyian álltak elénk. Totem még vokálozott is, úgyhogy hallhattam a hangját (otthon sose énekel nekem). A koncertet egyébként Rita foglalta össze a legjobban: "Hát ez annyira aranyos volt!" A sikert még jobban mutatta, hogy a következő zenekarra kiürült a Gödör. Valahogy az nem működött, nem sikerült olyan hangulatot teremteniük, hogy ott tartsák az embereket. És így még inkább láthatóvá vált, hogy a bioberber koncertet nem lézengő sörre váró emberek töltötték meg, hanem lelkes zenekedvelők, akiknek ez a dolog bejött. Szóval várom a folytatást...

Úgyhogy küldeném a bioberber kaktusz című számát Ritának és persze mindenkinek, aki szereti!